2020.06.14.-én 12:39-kor érkezett hívás a Katasztrófavédelem Műveletirányításától, hogy a Tárnoki Speciális Mentő Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület helyezze magát készenlétbe és készüljön fel viharkárok felszámolására. A Meteorológiai szolgálat nagymennyiségű csapadék lehullását jelezte előre. Ennek megfelelően felmálháztuk a járműveket, magunkhoz vettük a védőfelszereléseket, ételt és italt, számítva a hosszabb idejű munkavégzésre és vártunk a jelzésre. Eközben facebook oldalunkon tájékoztattuk a lakosságot a várható eseményekről, illetve arról, hogy készenlétet adunk:
Figyeltük a híradásokat és megdöbbentő mennyiségű káresetet említettek a környező településeken és az ország más részein. Tárnokon továbbra sem volt szükség tűzoltói beavatkozásra.
15:13-kor a Katasztrófavédelem Műveletirányítása Gyúró településre vezényelt minket, a feladat szivattyúzás, a feladat helye „Gyúró, Petőfi utca”. Bepakoltuk a szivattyút és a hozzátartozó tömlőket is (ez egy nagy és nehéz eszköz, csak akkor kerül fel az autóra, amikor kifejezetten ilyen feladatot kapunk) és elindultunk a helyszínre. Ekkor mi még csak annyit tudtunk, hogy a településen nagy esőzés volt és néhány pincébe betört a víz, amit el kell onnan távolítani. Tordas és Gyúró között az utat több ponton elöntötte a keresztirányban özönlő víz, helyenként csak lépésben lehetett haladni, miközben autóink oldalának nekifeszült a lezúduló víztömeg. A Rendőrség a közlekedést irányította, egyes részeken korlátozta. Itt már világossá vált, hogy vélhetően nagyobb feladat elvégzésére érkeztünk, mint egy átlagos szivattyúzás. 15:49-kor sikerült a feladat helyszínére eljutnunk. Ekkorra a villámárvíz levonult, az utcán már „csak” bokáig érő vízzel találkoztunk és rengeteg hordalékkal. Eligazításra jelentkeztünk a kárhelyparancsnoknál, a feladat vízeltávolítás melléképületből. Az eszközök kipakolása után megközelítettük az első címet és feszültségmentesítettük az ingatlant. Az árvíz helyenként 20-30 cm márgás, laza iszapot hagyott maga után, amin keresztül a szivattyút a telepítés helyére kellett szállítani. A szivattyút súlyánál és méreténél fogva, normál esetben négy fő tudja mozgatni úgy, hogy az ne legyen különösebben megterhelő, persze ez csak akkor igaz, ha ezt nem térdig érő iszapban kell végrehajtani. Itt azonban gyalogolni sem mindenhol volt könnyű, alkalmanként az iszap a csizmát is levette volna a lábunkról. Sorra kaptuk az újabb és újabb címeket, a feladat nem volt változatos, visszaszerelni az eszközöket, áthordani, feszültségmentesíteni, telepíteni és kiszivattyúzni az összesen többszáz köbméter vizet, menteni, amit még egyáltalán lehet. Főleg régi építésű házakat ért kár, amiket alámosott a víz, a helyszínen nehéz megállapítani, de feltehetően sokban keletkezett szerkezeti kár is. Egyes címeken 70-80 év körüli, egyedül élő, idős ember, a házban metlaki, kotyogós kávéfőző, megkopott bútor és kockás abrosz, már ami kilátszott a sárból. A feladat nehezebb része mindig az volt, amikor egy ilyen helyről távozni kényszerültünk: „ennyit tudtunk segíteni, várnak máshol is”. Az ott történteket látva, evidens, hogy haza is gondoltunk, mert a vihar lecsaphatott közben Tárnokra is, megtörténhetett volna otthon is ugyanez, az esély megvolt rá. Erről érkezett volna riasztás, de ilyen nem történt, így a csönd jelezte, hogy otthon minden rendben. Egy rövid pihenő alkalmával igyekeztünk az otthoniakat is tájékoztatni: https://tinyurl.hu/GGxh/
Tárnok szerencsés volt, településünkön a vihar idején nem volt szükség tűzoltói beavatkozásra.
A beavatkozások között Horváth Gyula, Gyúró polgármestere lépett oda hozzánk, egyrészt tájékozódni kívánt tőlünk is, illetve megkérdezte, hogy van e szükségünk bármire a munkálatok során, étel, ital vagy bármi amiben az önkormányzat segítséget tud nyújtani. Igyekeztünk mindenre felkészülni így igényünk nem volt, csak annyit jegyeztünk meg, hogy a benzinünk van fogytán, amivel a szivattyú üzemel, majd egy kézfogást követően távozott. Húsz perc múlva a helyi polgárőrség autója állt meg mellettünk és átadott egy kanna benzint. Amennyire volt lehetőségünk megfigyelni, a gyúrói emberek példás összefogást mutattak. Azon felül, hogy egyik szomszéd a másiknak segített, az el nem árasztott területekről is kisebb csoportokba szerveződve érkeztek a talicskás lapátos emberek, asszonyok járták az utcát gumicsizmában, étellel és itallal felszerelkezve. És ezek az emberek nem csak a saját portájukat takarították, hanem a közterületeket is. A helyzet ugyan rendkívüli volt de nagybetűs közösségbe csöppentünk bele. Bízunk benne, hogy ez így van „békeidőben” is.
Gyúrót késő este hagytuk el, a ruháinkon, eszközeinken hazahozott sarat és az autókat még órákig takarítottuk, hogy legközelebb is útnak tudjunk indulni, ha szükséges.
Másnap újabb riasztás, tűzeset a Jókai utcában, de ez már másik történet…
